A gyűjtőtartály pufferként és a rendszerben körbeáramoltatott víz köztes fűtési energia tárolójaként szolgál. A kazán felmelegíti a vizet a puffer tartályban, a tartályból a forró víz pedig eljut az egyes fogyasztókhoz. A puffer tartály működése egyszerű és azon a fizikai elven alapul, hogy a forró víz könnyebb a hideg víznél. Mialatt a kazánból forró víz áramlik a tartály felső részébe, addig hideg víz kerül kiszivattyúzásra a puffer tároló aljából. Ha helyesen van beállítva ez a folyamat, akkor igen éles határvonal keletkezik a forró és a hideg víz között.

Puffer tartállyalhosszú szüneteket lehet elérni,nem kell olyan gyakran begyújtani a kazánt, mint amilyen sűrűn akkor lenne rá szükség, amikor a kazán közvetlenül a fűtési rendszerhez van csatlakoztatva.Így jelentősen jobban kihasználhatja a tüzelőanyag által felszabadított energiát, mindeközben optimális feltételeket biztosít a környezettudatos fűtéshez.

A hatásfok növekedése mellet a tökéletesebb égésnek köszönhetően a füstgáz összetétele is javul, kevesebb szennyezőanyagot jut a levegőbe. A kazán és a kémény kormozódása megszűnik.

Egyszerű matematika! Egy évben átlagosan 5 hónapot (kb 150 nap) fűtünk. A kazánunk teljesítménye a leghidegebb napokra van tervezve. Ez Magyarországon -15 celsius. Évente átlagosan 10-15 ilyen hideg nappal számolhatunk. 135 napon keresztül nincs szükség a kazánunk maximális teljesítményére. Egy átlagos napon +10C esetén a kazánban keletkező energiának csak 10-20% kerül a házba a többi a kéményen távozik.

Megéri-e nekem, hogy 135 napon keresztül úgy fűtenem, hogycsak a töredékét hasznosítom, a többivelkörnyezetetmelegítem?

Adott egy átlagos földgázfűtéssel szerelt családi ház Magyarországon, a 80-as években épült, szigetelés nélkül. Ablakok normál üvegezésűek, teljes hő veszteség 20 kW. Fűtési idény fenntartási költsége 350.000 forint. Gázfogyasztás 2300 m³. Gáz fűtőértéke: 34.000J. Teljes hőigény: 78.200.000J

Vegyes tüzelésű rendszer puffer tartály nélkül: kiszáradt fa fűtőértéke: 17.000J, fa ára 20.000 ft/m³, fa igény a teljes szezonra körülbelül 13.800 kg a nagy veszteség miatt az éves fenntartási költség körülbelül 276.000 ft, tehát nem számottevő a megtakarítás.

Vegyes tüzelésű rendszer puffer tartállyal: 78.200.000J. Fa fűtőéke: 17.000J fa ára: 20.000 ft/m³. Faigény, mivel a felesleges energiát el tudjuk tárolni: 4600 kg. Fenntartási költség: 92.000 forint.

A fenti számítások alapján egy átlagos gázfűtési ház fenntartási költsége 70% csökkenthető, amennyiben egy megfelelően kiépített puffer tartállyal kombinált vegyes tüzelésű rendszert építünk. Ezen költségek tovább csökkenthetőek, faelgázosító kazánnal, napkollektorral szerelt szolár fűtés rásegítéssel.

120nm régi szigetelés nélküli, öreg épület fűtési igénye +5°C esetén 35kW. Fatüzeléssel puffer tartály nélkül naponta 5-6x kell utántölteni a kazánt. A hőmérséklet a lakásban folyamatosan ingadozik. Kazán kormol, mert a levegő hozzáadás minimális, sok az időráfordítás.

Ugyanezen rendszerpuffer tartállyal szerelve, jól megépített rendszerrel egy begyújtással kifűthető az épület 24 órára. Miért is? +5C esetén a házunk igénye kb 4-6kW. A megtermelt, de fel nem használt 29kW fűtési energiát a puffer tartályban raktározzuk a felhasználás pillanatáig.

Több nagy csoportra osztjuk, fűtési és használati meleg víz tartályokra illetve kombi tartályokra.

• Fűtési puffer tartály: létezik hőcserélő nélküli, egy szolár hőcserélős, két szolár hőcserélős változat. A puffer tartály belülről nem bevonatos ugyanis a fűtési rendszerben nincs levegő, így nem oxidálódik (rozsdásodik).
• Kombi puffer tartály átfolyós HMV (használati meleg víz) hőcserélővel: létezik egy szolár hőcserélős, két szolár hőcserélős napkollektorokhoz.
• Kombi puffer tartálytartály a tartályban (indirekt bojler): létezik  egy szolár hőcserélős, két szolár hőcserélővel napkollektorokhoz

Hőszivattyús rendszerek esetén ugyancsak több változat létezik, ezek abban különböznek, hogy az alacsony hőlépcső miatt a hőcserélő felületük többszöröse a normál hőcserélőknél.

Elsődlegesen el kell dönteni mire, használnánk a tartály. Fűtési költségünk csökkentésére vagy meleg víz előállítására vagy ezek kombinációjára?

• Fűtési költségeinket csökkenteni illetve a komforthatást (korszerűsítés) szeretnénk növelni abban az esetben egy megfelelően kiválasztott (méretezett) sima hőszigetelt puffer tartályt kell választani.
• Napkollektoros fűtés rásegítéses rendszer építése esetén (akár a jövőben) akkor az egy vagy két hőcserélős szigetelt puffer tartályt kell választanunk. Utólagosan a puffer tartályba nem lehet gazdaságosan hőcserélőt építeni.

Meleg víz illetve fűtés korszerűsítés esetén vagy belső tartályos (160-250L) vagy átfolyós rendszerű hőcserélővel szerelt vagy egy különálló HMV tartályos változatot érdemes választani. Kiválasztáskor döntően a rendelkezésre álló terület határozza meg a pontos típust.

Fontos tudnivalók a puffer tároló mérete minimum 10l / m2 fűtött élettérnek kell hogy legyen.

Másik kritérium, a puffer tartályméretezésénél: A puffer tartálynak legalább akkorának kell lennie, hogy a kazán által egy feltöltéssel előállított hőt el tudja raktározni! A szennyezőanyag kibocsájtásra vonatkozó szövetségi törvény szerint a fűtőkazán 25L/kW névleges teljesítménynél kisebb mennyiségű tárolt vízmennyiség nem alkalmazható.

Pontos puffer tároló méretezéséhez a következő adatokra szükségesek: kazán mérete, fűtési rendszer fajtája (radiátoros, padló, falfűtés, stb). Mindig vegyük figyelembe, hogy a későbbi beruházások is illeszkedjen a tartályunk, akár abban az esetben is ha némileg drágább. Utólagos átalakítások nem mindig megoldhatóak.

Fűtési melegvíztárolásra alkalmazott puffer tartály térfogatát úgy kell megválasztani, hogy legalább 50 liter víz jusson a kazán futókapacitásának 1kW-jára.

Napkollektoros, hőszivattyús rendszer estén a tartály kapacitását nagyobbra kell tervezni az optimális működés érdekében (75-100 liter/kW)

Alapvető törekedjünk az egyszerűségre. A felfűtött kazánból a forró vizet puffer tárolóba jutatjuk, majd egy keverőszelepen keresztül a lakótérbe. Zárt rendszer építését javasoljuk a rendszer hatékonyabb működéséhez.

Füstcső termosztát:A rétegtároló szivattyújának működését szabályozza, abban az esetben működteti amikor a kazán füstcsővén (50-300C) a beállított hőmérsékletet érzékel.

Termosztatikus szelep: Padlófűtés, radiátoros fűtés esetén minden esetben szabályozni kell az előremenő víz hőmérséklete. Egy átlagos tél napon a rendszer 50C előremenő vízzel üzemel. A tartályban felhalmozott 80-85-90C fokos meleg vizet egy keverőszelepen keresztül engedjük a radiátorokba, így a visszatérő vízhez hozzákeverünk a puffer tároló tetejében lévő melegvizet ami biztosítja a folyamatos (24-48óra) üzemet. Léteznek motoros szelepek is erre a funkcióra, amit egy külső időjárás szabályzóval teljesen automatává tehetünk.

Zárt tágulás tartály: A rendszer légmentessége biztosítható az eszközzel. Fontos az előnyomás ellenőrzése a rendszerbe építésekor.

Biztonsági, lefúvató szelep: A gyermekeik és saját biztonságuk érdekében javasolt a beépítés

A levegő-víz hőszivattyúk technológiája az elmúlt években rohamosan fejlődött és mára a gyártók készreszerelt és teljes hőigényt kielégítő rendszereket kínálnak lakások és családi házak ellátására. Hátrányuk, hogy a kompresszor által megtermelt hő mennyisége nagymértékben függ a külső levegő hőmérsékletétől. Inverterrel vezérelt kompresszorok beépítésével elérhető, hogy a berendezés mindig alkalmazkodjon a külső hőmérséklethez és a szükséges hőigényekhez. A mai kor modern kompakt levegő-víz hőszivattyúja egy kültéri és egy beltéri berendezésből épül fel, ahol a kültéri egység tartalmazza a hőelvonó hőcserélőt egy ventilátorral, valamint a kompresszort. A kül és beltéri egységet hűtőköri vezetékpár köti össze és a beltéri egység tartalmazza a hőátadó egységet a fűtési rendszer felé, a használati melegvíz termelő egységet, valamint a rendszer teljes elektronikus vezérlését.

Előnyük, hogy nem szükséges semmilyen hőközvetítő rendszer, azaz talajszonda, vízkút, vagy egyéb hőforrás. Itt a hőforrás maga a levegő.Ez az a technológia, ami gyors fejlődésével, hatékony működésével és könnyű telepítésével a megújuló energiaforrások között a leggyorsabban terjed Európa szerte.

• Monoblokkos levegő-víz hőszivattyú

A levegő-víz hőszivattyú lehet monoblokkos rendszerű, ahol a teljes rendszer egy berendezésbe kerül. Ez egy olyan egység, mely a külső levegőből kinyert hőt közvetlenül a keringtetett víznek adja át. Ilyen berendezés 5 kW-os mérettől egészen 1000 kW teljesítményig létezik, így akár ipari alkalmazásokhoz is nagyon előnyösen kapcsolható. A monoblokkos levegő-víz hőszivattyúknál a legfontosabb megoldandó kérdés a fagyveszély. Amennyiben tiszta vizet keringtetünk a rendszerben, a tervezésnél külön figyelmet kell fordítani a fagyveszély elkerülésére, mert a fagyás a berendezés teljes hőközvetítő rendszerét károsítja/tönkre teszi.

• Split (különválasztott) levegő-víz hőszivattyú

Ezt a rendszert kimondottan lakossági és közületi felhasználásra fejlesztették ki. A rendszer lényege, hogy a vízkör és az ahhoz tartozó berendezések átkerültek a beltérbe felszerelt beltéri egységbe. Így a fagyveszély teljesen elhárult. Néhány gyártó a rendszert működtető kompresszort inverterrel szereli fel, így a berendezés működése tökéletesen alkalmazkodik a külső hőmérséklethez és a belső igényekhez. Ezek a rendszerek kiemelkedő hatásfokkal látják el fűtési és hűtési feladatukat. A működés teljesen automatikus és a beépített elektromos fűtőbetét 100%-os tartalékfűtést biztosít bármilyen hiba esetére.

• Használati melegvíz (HMV) hőszivattyú

A hőszivattyú technológia lényege, hogy nem energiahordozókból (azok elégetése által) állítunk elő hőt, hanem átszállítjuk valahonnan valahová.

A szivattyúzott hő előnyösen alkalmazható használati meleg víz fűtésére is. A piacon kapható háztartási hőszivattyúk képesek használati meleg vizet is előállítani, azonbanfontos tudni, hogy a fűtési levegő-víz hőszivattyúk a téli (hideg) időszakban lassan tudják előállítani a HMV megfelelő hőmérsékletét, ráadásul a HMV termelés időtartamában a hőszivattyú nem tud fűteni.

A használati melegvíz hőszivattyúk jellemzője, hogy ezek a berendezések csak a HMV melegítésével foglalkoznak, így biztosított a folyamatos rendelkezésre állás, illetve a technológia is a HMV fűtésére lett optimalizálva. Ezért elmondható, hogy a HMV előállítás optimális módja a direkt HMV hőszivattyú alkalmazása. A tartályos HMV hőszivattyúk (levegő-víz) átlagos éves COP értéke 3,7, azaz a rendszer az elhasznált hő 27%-át fogyasztja el elektromos áram formájában. Egy ilyen berendezés kombinálható napkollektoros rendszerrel is, így az év naposabb felében a napenergia is hozzásegít a takarékos HMV készítéshez.

A geotermikus hőszivattyú "kettő az egyben" funkciót lát el: hőelvonás révén hűt, valamint az elvont hő leadásával fűt, ezáltal biztosítja a hűtéshez szükséges (hűtőszekrény, klímaberendezés) energiát, valamint a melegvíz előállításához és a téli időszakban a fűtéshez szükséges energiát is - mindezt a környezet károsítása és külön segédberendezés (pl. központi kazán) nélkül!

A geotermikus hőszivattyúzás takarékossága abban mutatkozik meg leginkább, hogy helyes méretezés esetén, a télen kinyert hőt nyáron visszaszivattyúzza a földkéregbe. Így éves viszonylatban csak puffernek használja a földet és nem történhet még lokális kihűlés sem. A mai modern családi házakhoz készülő geotermikus rendszer egy nagyméretű hűtőszekrényhez hasonlít és tartalmazza a teljes fűtési rendszert, a használati melegvíz készítő egységet, valamint a hűtőmodult is, ami lehet passzív vagy aktív hűtőmodul. A berendezés felügyeletét egy integrált elektronikus vezérlés látja el.

• Fűtés geotermikus hőszivattyú rendszerrel

Miként azt az elméleti alapok is mutatják, a geotermikus hőszivattyúzás - főleg a takarékos geotermikus hőszivattyúzás - legalapvetőbb és legfontosabb kérdése a hőforrás, vagyis a hőszivattyú primer oldala. A geotermikus hőszivattyú szekunder oldala pedig maga a közeg, amit fűtünk általa. Ez lehet fűtővíz (pl. központi fűtési rendszernél), de lehet közvetlenül használati melegvíz, vagy egyéb közvetítő közegek.

• Hűtés geotermikus hőszivattyú rendszerrel

A geotermikus hőszivattyúknál két lehetséges megoldás kínálkozik a hűtésre. A legtakarékosabb megoldás a passzív hűtés, amikor a föld hőmérsékletével hűtjük az épületet. Ezzel a technológiával nem lehet intenzív hűtő és szárító hatást elérni, de lakóterek hűtésére kiválóan alkalmas és használata gyakorlatilag ingyenes. A másik lehetőség az aktív hűtés, ahol a hőszivattyú belső rendszerével a körfolyamat megfordításával kompresszoros hűtést végzünk. Ez a megoldás akkor ajánlatos, ha az épületben intenzívebb hűtési vagy szárítási igény merül fel, amit passzív módszerrel nem tudunk kielégíteni.

• Talajhőszivattyú

A föld, vagyis a lábunk alatt a talaj 60-80 cm-nél mélyebben sohasem fagy meg, és nagyobb mélységben még melegebb is. Kijelenthetjük, hogy Magyarország területén szinte mindenhol tudunk +5 Celsius és +8 Celsius fok közötti keveréket felhozni szondás rendszerrel (fagyálló víz keringtetésével), amely remek megoldás a hőszivattyú táplálására. Ilyen esetben - a levegős rendszer alkalmazásától eltérően - a házunk fűtésével párhuzamosan a földet hűtjük, és a rendszer független a külső hőmérséklettől.

• Folyadékhőszivattyú

A kútvizek a leghatékonyabb hőforrások, mivel legalacsonyabb hőmérsékletük többnyire +8 Celsius fok körül mozog, ami a hőszivattyúba vezetve kiváló hatásfokkal fűt. Fontosnak tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a kútból történő hőszivattyúzásnál a megfelelő vízhozam elengedhetetlen a működéshez, valamint a víz visszatáplálása csak egy másik kútba történhet.

Nyáron, amikor a lakást nem fűteni, hanem hűteni kell, hőfelesleg keletkezik (mint a hűtőszekrény hátulján), ebben az esetben nem a szabadba enged ki a rendszer, hanem a használati meleg vizet melegíti fel vele, majd ha a meleg víz már elérte a kívánt hőfokot csak az utána keletkező hőfelesleget engedi ki a szabadba a rendszer. Tehát a zárt térből (lakásból) elvont hőt hasznosítja (nyeri vissza) a használati melegvíz előállítására.

A hőszivattyúk  jóságfoka (COP) a hasznos kinyert hőenergia, osztva a  bevitt mechanikai, elektromos és egyéb energiák összegével.Ezt az arányszámot leginkább az egyes típusok összehasonlításhoz használják mind  a vásárlók, mind a gyártók és forgalmazók. Nem szabad elfelejteni, hogy a jóságfokot mindig bizonyos paraméterekhez kötik a gyártók.